Vedd magad körül könyvekkel, és tarts velem!

Kata könyvespolca

ZAFÓN LABIRINTUSAI AZ ELFELEDETT KÖNYVEK TEMETŐJÉBEN

2018. október 11. - INSTANTWOMEN

olvasonaplo.jpg 

Carlos Ruiz Zafón elgondolása szerint Az Elfeledett Könyvek Temetője könyvsorozat egyes regényeinek önmagukban is úgy kell működniük, mint egy labirintus. Ám ezen felül az a vezérfonal is vezette könyvei megalkotásakor, hogy az egyes részek végén mindig maradjon még egy megoldandó rejtély még akkor is, amikor már úgy érezzük, hogy a kalandok végére értünk. Fedezzük hát fel most együtt hogyan működnek Zafón labirintusai az Elfeledett Könyvek Temetőjében.

Több, mint negyven nyelvre fordították le Carlos Ruiz Zafón  könyveit. Hihetetlen, de mégis így van: a Don Quijote 17. századi könyvsikere óta nem volt ekkora érdeklődés katalán író műve iránt. Zafón írói pályafutása kezdetén a gyermekirodalom területén alkotott jelentős műveket, legelső kötete, ami nyomtatásban megjelent A köd hercege volt.

Világszerte elismert íróvá azonban akkor vált, amikor kiadták az Elfeledett Könyvek Temetőjének első kötetét, A szél árnyékát. Ezt követte három regény: Az angyali játszma, A mennyország fogságában és a Lelkek labirintusa. A szerző elgondolása szerint a tetralógia egyes darabjainak önmagukban is úgy kell működniük, mint egy labirintus, azonban ezen felül úgy kell egymásba illeszkedniük, mint a matrojska babáknak, hogy a sorozat egészében is úgy érezzük az események szövevényes útvesztőiből szinte lehetetlen minden szálat elvarrva kijutni, Ariadné fonala is kevés lesz a kivezető ösvény feltérképezéséhez. Ám, azt gondolom ebben áll Zafón titka: nem is nagyon szeretnénk kijutni ebből az elvarázsolt világból.

A történetek helyszínéül választott Barcelona, mely önmagában is varázslatos hely a Sagrada Familiával, a Montjüickel,  a Güell Parkkal és a  Gaudi tervezte csodálatos épületekkel. S ennek a városnak egyik zegzugos utcáján, az Arco del Teartron van egy nyirkosságtól megfeketedett ódon kapu, amely egy titokzatos helyet őriz és mint az egy titokzatos helyhez illik, egy őr vigyázza a bejáratát, ő nyit ajtót, ha értő szemek alkalmasnak ítélnek bennünket a titok befogadására. Az Elfeledett Könyvek Temetőjébe kerülnek azok a könyvek, amelyek a feledés homályába vesznek, amikor megszűnik egy könyvtár vagy bezár egy könyvesbolt, de azok az emberek, akik ismerik és őrzik e helyet, biztosan tudják, hogy itt tovább élnek az elfeledett írók és történeteik. Ezen a szent helyen minden kötetnek lelke van. Minden egyes kötetben benne lakozik írójának lelke és mindazoké, akik valaha elolvasták, átélték, álmodoztak róla. Zafón szerint a könyvek olyanok, mint a tükör:  mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz, és milyen igaza van.

Ez a könyvlabirintus évszázadok óta létezik, amelynek titokzatos tervei egy Konstantinápolyból érkező vitorlás fedélzetén érkeztek meg Spanyolországban. A négy regény összekötő eleme, helyszíne ez a misztikus könyvtár, innen indul a kalandok sora, amely minden részben egy bizonyos könyv köré összpontosul.

Zseniális az az elgondolás, ahogy Zafón a könyvtár vizuális metaforájával leképezi az emberi memória felépítését és működési elveit.

A tetralógia négy kötetében bőven megtalálható elem a kaland, a szerelem, a gyilkosság, a politika, a titkok. Ám a könyvek legfőbb alkotóeleme, a történeteket körülölelő, összefogó lényege az olvasás szeretete és az írói hitvallás. Az író a lelkét, a vágyait, reményeit, csalódásait és örömeit helyezi bele a könyvébe, így az “ embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször ejti rabul a lelkét”. A kalandok során  az író lelke egy ponton egyesül az olvasóéval, kölcsönösen életre hívják egymás hitét: az író hitét az olvasóban, az olvasók hitét pedig az írás, az új könyvek születésének csodájában.

A tekervényes könyvlabirintusok  történeteinek megalkotása mellett Carlos Ruiz Zafón másik  alapvető erőssége a stílusa. Zseniálisan egyensúlyoz a klasszikus és kortárs irodalmi minták között. Aki belép ebbe a világba, egy dologban biztos lehet: a könyvek, az olvasás szeretete az élete részévé válik, mert rádöbben, hogy a képzelete alkothatja meg a legkülönösebb világokat; nincs az a film, amely pontosan visszaadhatná, ami a könyv olvasása közben a képzeletünkben megszületik, ezért Zafón eddig visszautasított minden ajánlatot, amelyet könyvei megfilmesítésére kapott. Azonban két könyvéhez, A szél árnyékához és az Angyali játszmához az író saját maga komponált zenét, hogy olvasói még jobban átélhessék a regények misztikus világát. Erről többet itt. 

Varázslatos világba lép be minden olvasó, aki kézbe veszi ezt a sorozatot és mire végigjárja Zafón labirintusait az Elfeledett Könyvek Temetőjében lelkét örökre rabul ejti a történetekkel teli kötetek világa.

                                                                                                                                                             Rinner Anita

A bejegyzés trackback címe:

https://katakonyvespolca.blog.hu/api/trackback/id/tr3714292613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.