Vedd magad körül könyvekkel, és tarts velem!

Kata könyvespolca

Ess szerelembe az íróval!

2018. szeptember 25. - INSTANTWOMEN

 Mondanám, hogy itt a szeptember, és egy hosszú, sötét folyosón bandukolok, a kristálytisztán kirajzolódni látszó őszi depi felé, de ez nem teljesen igaz. Mi, könyvmolyok szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen csak levesszük kedvenc könyvünket a polcról, és máris ott vagyunk a történeteken keresztül, ahol éppen akarunk lenni. És mi van a szerzőkkel? Választunk könyvet szerző alapján? Persze. És szerelembe esünk? Persze. Jöjjön most négy olyan szerző, akivel "irodalmi házasságot" kötöttem gondolatban, és ez nem vicc. Ess szerelembe az íróval.

olvass3.jpg

 

Azt mondják, hogy a hosszú kapcsolat a hasonló érdeklődésben rejlik.  Nyugalom, nem párkapcsolati tanácsadás következik. Szóval talán van benne valami. És mi van akkor, ha mégsem találjuk meg az „igazit”? Tudom a lényeglátó kommentelők, most agyonütnek a "nincs olyan, hogy igazi" sztereotípiával. Mi, könyvmolyok szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen csak levesszük kedvenc könyvünket a polcról, és máris ott vagyunk a történeteken keresztül, ahol éppen akarunk lenni. (Vagy elválunk, de ez a cikk, most nem erről szól.) Mondanám, hogy az a jó könyv..., de itt abba is hagyom, hiszen mindenkinek más a jó könyv. Mégis elfogult vagyok. Engem lenyűgöz a tudás, a tájékozottság.  Itt van mindjárt Márton László. 

A Mészöly- és József Attila-díjas (többit nem írom ide, mert nem férne ki) szerző regényeiben elmondottak nagy része igaz történet. Pontosabban, ha Márton László ír, akkor bizonyosan valamilyen történelmi szál belekerül a fiktív regénybe. De mondhatnám azt is, hogy Márton László nem más, mint egy történelemtudós, aki szívesen használja tudását arra, hogy remek történetekbe szője azokat.

Pláne, hogy nem sok embernél tapasztaltam olyat, hogy történetmesélés közben derül ki, hogy a sztori kiindulópontja, egy húsz évvel az előtt olvasott mondat, amire természetesen pontosan emlékszik. Csakhogy az emberek igaz történetei valójában emberek és dolgok megszámlálhatatlan sokaságának igaz történetei, írja a Jacob Wunschwitz igaz története című könyvének fülszövegében. Ebben a regényben a történelmi meghatározottság és az emberi sors eseményei labirintusát építi fel, ezt a labirintust járja végig az olvasó. „De a fiktív történetet egy történelmi szálon indítva” helyzet a Mi kis köztársaságunk című könyvében is helytálló, mely a tökéletes állam megállapításainak groteszk-tragikus kísérletét jeleníti meg.  Vagy a Hamis tanú, ahol „adott tehát egy irreálisnak tűnő, mégis valós történet, s egy másik, poétikai réteg, mely a valós eseménynek fiktív hátteret ad, amelytől az abszurditás még hangsúlyosabbá válik. Mintha maga a könyv is egy hamis tanú lenne. Hamis, amennyiben a szerző nem csak a valóságot írja meg, noha ettől persze még nagyon is igaz, a szó József Attila-i értelmében („az igazat mondd, ne csak a valódit”)”, írja róla az art7.hu.  De nem lenne teljes a kép, ha nem említeném meg Goethét és a Faustot, melyet bájdövéj regényírás közben, mellett, előtt, után fordított le. 

Menjünk tovább, Kukorelly Endre. Nos, nem könnyű összefoglalni, hogy miért. Leginkább azért, mert emberi, őszinte, életszagú, olykor szerelmes, olykor férfias, olykor ad egy jó nagy pofont, olykor pedig olyan zseniális tanulsággal szolgál, hogy az ember nem győzi kitalálni, hogy mit rontott el. Ahogy a férfi szemléli a nőket a strandon, ahogyan a bánatról, magányról ír, egyszerűen lecsúszol a székről, feltörli veled a padlót, majd a végén megkérdezi, hogy vagy? és még miben segíthet?

Azt írják róla, hogy Kukorelly Endre alkotásai nagy részének tematikája önéletrajzi, de ugyanakkor általános, mert emberi. Sokszor mindennapi, egyszerű élethelyzetek nevetséges és értelmetlen voltára világítva nevetteti meg és gondolkodtatja el az olvasót. Mondataiban jelentős szerepet kapnak a beszélt nyelvi elemek. Mondat- és szövegszerkesztésére a hétköznapiság, a spontaneitás, a dísztelenség, a tömörség, a töredezettség a jellemző. Alkotásainak hangneme sokszor ironikus, néha kiábrándult. Humora nem csak a témán és a helyzeten alapszik, hanem azon is, ahogy játszik a szavakkal, a mondatokkal: a nyelvvel. És mivel Kukorelly Arany rajongó, ezzel zárom a sort. "Aki Arany Jánost olvas, az mindent meg fog tudni a magyar nyelvről. Hogy micsoda képi gazdagság és micsoda filozófiai mélység van a magyar nyelvben." És aki Kukorellyt olvas, az soha nem fog unatkozni, bármilyen élethelyzetben éri a szöveg.

Krasznahorkay László

Nem mondanám, hogy felhőtlen a „kapcsolatunk”. Minden a Sátántangóval kezdődött, még 1984-ben. Persze ott még nem olvastam, így ez nem teljesen igaz. Aztán jött a Háború és háború, de ami igazán érdekes, az a Báró Wenckheim hazatér. Ilyenkor az ember megpróbál a korábbi könyvélményre koncentrálni, de nem sikerül neki. Hiszen a könyv, egyrészt kb. 700 oldalas, másrészt nekivágsz, leteszed, aztán újra nekivágsz és megint leteszed. Talán olyan sok írói fogás vág fejbe az elején, hogy beleszédül az ember.  És ezen a tényen, még az sem változtat, hogy végig hallgattam az Írók Boltjában Károlyi Csabát, ahogy a könyvről értekeznek, ahol ha nem is a legjobb műnek gondolták, de mégis a végső konklúzió az volt, hogy a tulajdonképpen remekbe szabott mű. 

Esterházy Péter

Szándékosan hagytam Esterházy Pétert a sor végére.  Lévén, hogy mostanában elég sokat piszkája „ama oldal” azt a tényt, hogy legyen vagy ne legyen Esterházy a kötelezők között. Egyrészt ezt a felvetést ezen a platformon nem minősítem, (ha más nem így), másrészt arról, hogy ki, miért kerül a kötelező olvasmányok közé, ki nem, azt nem az én dolgom megfejteni. Azt viszont mindenképpen fontos elmondani, hogy ebben az esetben a felvetésre sajnos már nem jön reakció, sem érv, mert már nem tud jönni. De ha akarsz rajta gondolkozni, akkor olvasd el az Egy nőt, vagy a Hasnyálmirigynaplót, de mondanám, hogy olvass Esterházy drámákat.  Ha igazán bátor vagy felkészültél az élményre, akkor olvasd el a Harmónia Caelestist. És ha ez még mindig nem lenne elég, ahogy a szerző mondta egykor, „MINDEZT MAJD MEGÍROM MÉG PONTOSABBAN IS", hát megírta A szív segédeiben, vagy az Olvasók országában, "az öröm összetéveszthetetlenül finom sokrétegűségével, szellemmel és eleganciával.”

 

A sort pedig folytatom, egy kicsit később...

 

 forrás: Wiki, art7.hu

 

Szerelem első látásra(olvasásra),avagy szerzők, akikkel örök szerelmet kötöttem

 

Azt mondják, hogy a hosszú kapcsolat a hasonló érdeklődésben rejlik.  Nyugalom, nem egy párkapcsolati tanácsadó cikk jön. Szóval talán van benne valami. És mi van akkor, ha mégsem találjuk meg az „igazit”?? Mi könyvmolyok szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen csak levesszük kedvenc szerzőnk könyvét a polcról, és máris ott vagyunk a történeteken keresztül, ahol éppen akarunk lenni. (Vagy elválunk, de ez a cikk, most nem erről szól.) De mi van a szerzőkkel? Választunk könyvet szerző alapján? Persze. És szerelembe esünk? Persze. Jöjjön most négy olyan szerző, akivel irodalmi házasságot kötöttem gondolatban, és ez nem vicc. Szerelem ez első látásra. 

 

Mondanám, hogy az a jó könyv..., de itt abba is hagyom, hiszen mindenkinek más a jó könyv. Mégis elfogult vagyok. Engem lenyűgöz a tudás, a tájékozottság.  Itt van mindjárt Márton László.  A Mészöly - és József Attila-díjas (többit nem írom ide, mert nem férni ki) szerző regényeiben elmondottak nagyrésze igaz történet. Pontosabban, ha Márton László ír, akkor bizonyosan valamilyen történelmi szál belekerül a fiktív regénybe. De mondanám azt is, hogy Márton László nem más, mint egy történelemtudós, aki szívesen használja tudását arra, hogy remek történetekbe szője azokat.

Pláne, hogy nem sok embernél tapasztaltam olyat, hogy történetmesélés közben derül ki, hogy a story kiindulópontja, egy húsz évvel az előtt olvasott mondat, amire természetesen pontosan emlékszik. Csakhogy az emberek igaz történetei valójában emberek és dolgok megszámlálhatatlan sokaságának igaz történetei, írja a Jacob Wunschwitz igaz története című könyvének fülszövegében. Ebben a regényben a történelmi meghatározottság és az emberi sors eseményei labirintusát építi fel, ezt a labirintust járja végig az olvasó. „De a fiktív történetet egy történelmi szálon indítva” helyzet a Mi kis köztársaságunk című könyvében is helytálló, mely a tökéletes állam megállapításainak groteszk-tragikus kísérletét jeleníti meg.  Vagy a Hamis tanú, ahol „adott tehát egy irreálisnak tűnő, mégis valós történet, s egy másik, poétikai réteg, mely a valós eseménynek fiktív hátteret ad, amelytől az abszurditás még hangsúlyosabbá válik. Mintha maga a könyv is egy hamis tanú lenne. Hamis, amennyiben a szerző nem csak a valóságot írja meg, noha ettől persze még nagyon is igaz, a szó József Attila-i értelmében („az igazat mondd, ne csak a valódit”)”, írja róla az art7.hu.  De nem lenne teljes a kép, ha nem említeném meg drámáit, Goethét, a Fausttal, melyet bájdövé regényírás közben, mellett, előtt, után lefordított. 

De menjünk tovább, Kukorelly Endre. Nos nem könnyű összefoglalni, hogy miért. Leginkább azért, mert emberi, őszinte, életszagú, olykor szerelmes, olykor férfias, olykor pedig ad egy jó nagy pofont, és egy olyan tanúlsággal szolgál.  Ahogy a férfi a nőket szemléli a strandon, vagy ahogy a bánatról, vagy magányról ír, egyszerűen lecsúszol a székről, feltörli veled a padlót, majd a végén megkérdezi, hogy vagy? és még miben segíthet még?

Azt írják róla, hogy Kukorelly Endre alkotásai nagy részének tematikája önéletrajzi, de ugyanakkor általános, mert emberi. Sokszor mindennapi, rutin-, egyszerű élethelyzetek nevetséges és értelmetlen voltára világítva nevetteti meg és gondolkodtatja el az olvasót. Mondataiban jelentős szerepet kapnak a beszélt nyelvi elemek. Mondat- és szövegszerkesztésére a hétköznapiság, a spontaneitás, a dísztelenség, a tömörség, a töredezettség a jellemző. Alkotásainak hangneme sokszor ironikus, néha kiábrándult. Humora nem csak a témán és a helyzeten alapszik, hanem azon is, ahogy játszik a szavakkal, a mondatokkal: a nyelvvel. És mivel Kukorelly Arany rajongó, ezzel zárom a sort. "Aki Arany Jánost olvas, az mindent meg fog tudni a magyar nyelvről. Hogy micsoda képi gazdagság és micsoda filozófiai mélység van a magyar nyelvben." És, aki Kukorellyt olvas, az soha nem fog unatkozni, bármilyen élethelyzetben éri a szöveg.

Krasznahorkay László

Nem indult felhőtlenül a kapcsolatunk. Mondanám, hogy minden a Sátántangóval kezdődött, még 1984-ben. Persze ott még nem olvastam, így ez nem lenne igaz. Aztán jött a Háború és háború. De, ami igazán érdekes, az a Báró Wenckheim hazatér. Ilyenkor az ember megpróbál elvonatkoztatni a többi könyvélménytől.  De nem sikerül neki. Hiszen a könyv, egyrészt 600/700 oldal, másrészt nekivágsz, leteszed, aztán újra nekivágsz és megint leteszed. Talán olyan sok írói fogás vág fejbe az elején, hogy beleszédül az ember.  És ezen a tényen, még az sem változtat, hogy végig hallgattam az Írók Boltjában Károlyi Csabát, ahogy a könyvről értekeznek, ahol, ha nem is a legjobb műnek gondolták, de mégis a végső konklúzió az volt, hogy a tulajdonképpen remek mű. És innen már nincs mit tovább mondanom, megéri elolvasni.

Esterházy Péter

Szándékosan hagytam Esterházy Pétert a sor végére, lévén, hogy mostanában elég sokat piszkája „ama oldal” azt a tényt, hogy legyen, vagy sem Esterházy a kötelezők között. Egyrészt ezt a felvetést ezen a platformon nem minősítem, ha más nem így, másrészt, arról, hogy ki miért kerül a kötelező olvasmányok közé, vagy mégsem nem az én dolgom megfejteni. Bár azt mindenképpen fontos elmondani, hogy ebben az esetben, a felvetésre sajnos már nem jön reakció, sem érv, mert már nem tud jönni. De ha akarsz rajta gondolkozni, akkor olvasd el az Egy nőt, vagy a Hasnyálmirigynaplót, de mondanám, hogy olvass Esterházy drámákat.  De ha igazán bátor vagy, felkészültél az élményre, akkor olvasd el a Harmónia Caelestist. És ha ez még nem lenne elég, ahogy a szerző mondta egykor, „MINDEZT MAJD MEGÍROM MÉG PONTOSABBAN IS.” hát megírta A szív segédeiben, vagy az Olvasók országában, "az öröm összetéveszthetetlenül finom sokrétegűségével, szellemmel és el

 

https://www.lira.hu/hu/blog/2017/01/12/kata-konyvespolca/

A bejegyzés trackback címe:

https://katakonyvespolca.blog.hu/api/trackback/id/tr3014256621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.