Vedd magad körül könyvekkel, és tarts velem!

Kata könyvespolca

Atwood vak bérgyilkosa célba talál

2018. szeptember 19. - INSTANTWOMEN

 Egy nemzetközi felmérés szerint Margaret Atwood a nők életét legjobban befolyásoló könyvek íróinak listáján, - a Bronte-nővérek után  - a harmadik helyen foglal helyet. Könyveinek fő motívuma a nők helyzete a társadalomban, lélektani erejük megvilágítása illetve az érzelmi elhanyagoltságukból eredő családi és társadalmi okozatok részletes vizsgálata. Ezen a héten Margaret Atwood Booker-díjas regényét A vak bérgyilkost hoztuk el nektek, avagy Atwood vak bérgyilkosa célba talál.

atwood.jpg

Az igazságot mindenki másképpen látja, mindenki a saját érdekeinek megfelelően próbálja hajlítani. Elmondani a valóságot kendőzetlenül már csak akkor lehet, amikor történetünk szereplői kihúnytak, már nem bánthatunk senkit, célunk csupán önmagunk elhelyezése a történet folyamában úgy, ahogy ténylegesen részt vettünk benne. 

Az írónő számára világszerte az ismertséget A szolgálólány meséje című könyv, illetve az abból készült televíziós sorozat hozta el. Ám hogyha legjelentősebb művét keressük, A vak bérgyilkos  méltán kerülhet listánk legfelső szintjére. A vak bérgyilkos című regényében a családi titkokon, testvérféltékenységen túl politikai fondorlatok örvényében jelentős társadalmi feszültségek is kirajzolódnak.

A könyv címe szerintem több, mint jó, egyszerűen zseniális cím. Gondolkodásra késztet, hogy vajon ki is az a “vak bérgyilkos”? Egyáltalán hogyan lehet bérgyilkos, aki vak? 

Amikor a mű egészére tekintek, és teljes összefüggéseiben vizsgálom, akkor úgy érzem, hogy a “vak bérgyilkosok” mi magunk, az emberiség vagyunk. Annyira belefeledkezünk a mindennapi rutinunkba, az apró-cseprő teendőinkbe, kicsinyes rivalizálásainkba, kisebb vagy nagyobb gyarló félrelépésünbe az életben, hogy nem látjuk a körülöttünk zajló nagybetűs történelmet, “elmegyünk mellette”, vakon tévelygünk benne.

A regény olvasása közben fokozatosan újabb és újabb rétegek tűnnek elő a mű szövetéből. Az első réteget az öreg kanadai nő, Iris Griffen önéletrajza jelenti, amit húgának, Laurának a huszonötéves korában elkövetett öngyilkosságával indít, s már az első oldalaktól nyilvánvaló, hogy Iris ennek a tettnek a körülményeit akarja feltárni: ki volt az a “vak bérgyilkos”, aki Laurát erre a lépésre késztette. Az öngyilkossági jelenetet követő fejezetekben feltárul maga a családtörténet, megismerhetjük Iris és Laura gyerekkorát, rivalizálásukat, magánéleti konfliktusaikat.

A regény második rétegét Laura posztumusz megjelent regénye, “ A vak bérgyilkos” jelenti, ezt Iris találja meg és publikálja annak halála után.Ez a regény a gazdag lány és és egy rejtélyes marxista fiatalember szerelméről szól és árnyalja, színezi azt a történetet, amit Iris ír, mivel Laura a saját életéből meríti az alapját.

A harmadik réteg pedig a regény regényének a regénye, ami a rejtélyes marxista fiatalember műve, melynek részleteivel szerelmét szórakoztataja; ez pedig nem más, mint egy sci-fi. Ez a sci-fi Sakiel Norn-ban játszódik, az “ezernyi csoda városában” másik bolygón, másik dimenzióban. Ebben szerepel tulajdonképpen, mint szereplő a “vak bérgyilkos”, Sakiel Norn-ban ugyanis gyerekeket vakítottak meg és aztán bérgyilkossá képezték ki őket.

Szóval Margaret Atwood feladta a házi feladatot, mert olvasóitól teljes figyelmet kér szövevényes történetének teljes mélységig való megértéséhez, a legbelső réteghez, amelyben személyes hitvallását fogalmazza meg az írással kapcsolatban:

“Az igazságot egyetlen módon lehet csak megírni: ha feltételezzük, hogy amit megírtunk, soha nem fogja elolvasni senki. Se más, se mi magunk valamikor később. Különben csak mentegeti magát az ember. Az írást úgy kell nézni, mintha a jobb kezünk mutatóujja alól egy hosszú tintatekercs gomolyodna ki; amit a bal kezünk folyamatosan kitöröl.”

Az igazságot persze mindenki másképpen látja, mindenki a saját érdekeinek megfelelően próbálja hajlítani. Az igazságot, amíg hatásai, következményei vannak mindenki magában őrizgeti. Elmondani az igazságot a maga valójában, kendőzetlenül már csak akkor lehet, amikor történetünk szereplői kihúnytak, már nem bánthatunk senkit, célunk csupán önmagunk elhelyezése a történet folyamában úgy, ahogy ténylegesen részt vettünk benne.

Justicia jut eszembe, ahogy megjelenítik: szeme bekötve, kezében kard, ő is csak egy “vak bérgyilkos”. Hol az igazság a történeteinkben? Mindig ott, ahová a súlypontot helyezzük, amit láttatni szeretnénk, árnyalás kérdése az egész…

A vak bérgyilkos egy olyan író remekműve, aki tisztában van írói nagyságával, aki írt egy ragyogóan megkomponált regényt, amelynek kottája a szertehulló mindenséget mintázza.

 

                                                                                   Rinner Anita

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://katakonyvespolca.blog.hu/api/trackback/id/tr4014247941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TrollEdomer 2018.09.19. 17:56:25

Rejtélyes marxista fiatalember...

Hát igen, eddig is tudtam, hogy atwood egy komcsi kurva.