Vedd magad körül könyvekkel, és tarts velem!

Kata könyvespolca

"Beszélj titkos vágyaidról, vagy éppen a bikinivonaladról.."

2018. április 10. - INSTANTWOMEN

Az Olvasónapló egy olyan könyvvel folytatódik, melyet úgy hiszem, nem elég egyszer elolvasni. A Vonalkód 2006-ban jelent meg először, mely Tóth Krisztina első novelláskötete. Olvasás közben - ahogy az írónő írja -, "lejátszottam a fejemben a történetet, kidolgoztam a jelenteket, megírtam a párbeszédeket, aztán nem volt más hátra, mint várni."

És a várás után jött a felismerés.  Homályosan éreztem, hogy dolgom lesz  még ezzel a könyvvel. Hiszen ez én is vagyok, vagy lehetnék, és te is, aki egy majdnem eltűnt szerelem után, valószínűtlen helyekre rejted a 12 megtalált üzenetet Japán eldugott, ugyanakkor lehetetlennek tűnő helyein, hogy "ott érjen véget a gyász, amikor az utolsó mondat is elmúlik belőlem. Elmúlik majd a fájdalom, a megbántottság, akárcsak  a harag.."

Érzékek játéka

"Az érzékek játékát játsza velünk az írónő. Mert olyan érzéki történetekről van szó, hogy az ember legszívesebben feltüsszentene egy-egy pillanatra, felugrana egy-egy hangra vagy megsimogatná a lefestett testet, írja a könyv kapcsán Finny Petra."

Érzékek játéka, mint a Határvonal, illetve a Lakatlan ember törénete, melyben a kislány, aki egyébként a történet narrátora is egyben, egy haldokló történetét meséli el, mely történet a végén, egy utolsó kívánságként eljut a "Csókoljon meg engem" kérésen keresztül, a végkifejletig.

Útvonal

A szerző játszik a fejezet címekkel. A gyűjtögető nagymama történetén keresztül megismerhetjük a kislány hányadtatott sorsát, mely történetet szürreális képek díszítik, és végig jelent van a tragédia, és a közöny. De fölsejlik az indigókék iskolaköpeny, vagy a hegek, melyek három keresztútként szelték át az apa mellkasát, mutatva a fiú történetét. "és a történet folytatódik, mert tudja, hogy a történeteknek soha nincs végük, csak abbamaradnak, meghúzzák magukat."

Vonalkód

"A Tóth Krisztina által húzott vonalak felvázolnak és elhatárolnak." Úgy, mint a címadó novellában a titkos üzenet a lapok alján, melyet megnyújtott betűkkel ír fel, és a betűk szinte pálcikává torzulnak. A titkos felirat olyan lett, mint a vonalkód. Ahhoz, hogy kibetűzd, több szögből kell nézni.

Törvények szövedéke a világ

Húzni egy vonalat. „Ha fölfeslik is, valahol azért mégiscsak törvények szövedéke a világ, olykor átláthatatlan, vagy hajnali derengésben pókfonálként felcsillanó összefügések hálója..” – József Attila Eszméletének víziójával kezdődik a utolsó Miserere című novella és a fülszöveg is.

Tóth Kriszta végre mesél nekünk. A versek zárkózott tömörsége után egy kicsit többet enged beszélni magából. Pár percre nyitva hagyja a csapot. Hogy aztán vízcseppenként megszűrje a vizet, és apró gyöngyszemenként átnyújtsa nekünk azt. Mint egy sokfényű, ezerformájú nosztalgiafüzért.

Finny Petra
https://www.lira.hu/hu/blog/2017/01/12/kata-konyvespolca/

A bejegyzés trackback címe:

https://katakonyvespolca.blog.hu/api/trackback/id/tr8714185567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.